A nyíradonyi csapda: Hogyan neveli ki
a rendőrség a saját ragadozóit?
Negyvennégy éven át Kornélia élete maga volt a megtestesült
harmónia. Példás anya és odaadó feleség volt, aki minden percét hét gyermeke
nevelésének és családjának szentelte. A külvilág számára ő volt a tökéletes
édesanya. Amikor a legkisebb – 11 éves – gyermeke is önállóbb lett, Kornéliával
megbeszéltük, családunk anyagi biztonsága érdekében munkába áll. Nem fényűzésre
vagy előmenetelre vágyott; azért ment dolgozni, hogy népes családja anyagi
jövője több lábon álljon. Felöltötte a rendőri egyenruhát, és életében először
lépett ki a munka világába, teli reménnyel és tenni akarással a Hajdu- Bihar
Vármegye rendőrkapitányságán.
A rendőrség zárt, maszkulin világa azonban az első naptól
kezdve a legsötétebb arcát mutatta meg. Kornélia azonnal egy másik „ragadozó”,
egy újabb női testekre vadászó hiéna célpontjává vált. Pintye József KR
beosztottja, a kirendeltség toborzója szemet vetett a védtelen nőre. Miután más
rendőrök megtudták a vezetéknevét, a Facebookon kezdték el felkutatni, és
obszcén ajánlatokkal bombázták. Pintye József még ennél is tovább ment: perverz
videókat és képeket küldözgetett Kornéliának a saját nemi szervéről,
maszturbáció közben.
Ez a történet nem csupán egy-két elszigetelt esetről szól. A
tények ennél sokkal megrázóbbak. Kornélia mindössze három évnyi rendőrségi
munkaviszonya alatt nem kevesebb, mint hét különböző rendőr vette őt célba a
legkülönfélébb szexuális ajánlatokkal, obszcén üzenetekkel, perverz fotókkal és
videókkal. A zaklatók között voltak közvetlen kollégái, valamint olyan rendőrök
is a kapitányságról, akik egyszerűen csak meglátták őt az épületben. Hét férfi,
akiknek a törvényt kellene szolgálniuk, egyetlen védtelen nőre rontott rá, mint
a sakálok. Vajon felfogja-e a rendőrség vezetése, milyen elviselhetetlen,
pusztító pszichológiai nyomást jelent ez egy női lélek és elme számára? Hogyan
képes egy hétgyermekes édesanya ép ésszel és méltósággal elviselni ezt a
mindennapos, szisztematikus terrorizálást a saját munkahelyén, ahol elvileg a
legnagyobb biztonságban kellene lennie? Ez nem csupán kötelességszegés – ez a
női méltóság ellen elkövetett legsúlyosabb bűncselekmény.
De a legnagyobb veszélyt a Nyíradony rendőrségi őrsnek
vezetője, a 46 éves, nős Pápis Béla r. százados jelentette. Ő a teljes erkölcsi
züllöttség mintapéldája. Pápis százados és Pintye József a külvilág számára a
tökéletesség látszatát keltik. A közösségi oldalaikon büszkén pózolnak szerető
családapaként: a fotókon feleségüket ölelik, gyermekeikkel mosolyognak, mintha
a családi értékek mintaképei lennének. Ám ez csak a hamis kirakat. Életük
sötét, eltitkolt részében gátlástalanul gázolnak bele mások lelkébe, a nőket
csupán szexuális vágyaik kielégítésére szolgáló eszközként kezelve. Semmitől
sem riadnak vissza: Pintye József obszcén fotókat küldözgette, Pintye József és
Pápis Béla zaklatnak, és a szolgálati hatalmukkal visszaélve szisztematikus
pszichológiai nyomást gyakorolnak a tapasztalatlan, védtelen női kollégákra,
hogy elérjék aljas céljaikat.
Papis Béla r. százados múltja hűen tükrözi az erkölcsi
szintjét. Amikor a felesége 2018 ban az első gyermekükkel volt várandós – abban
a szent időszakban, amikor a legnagyobb támogatásra lett volna szüksége –, Pápis
Béla egy 15 évvel fiatalabb, mindössze 17 éves lánnyal, I.Nórával csalta meg
őt. Ez az erkölcstelen viszony két évig tartót és akkora botrányt váltott ki,
hogy az egész Nyíradony kisváros erről beszélt. A 20 éves szerencsétlen áldozat
kénytelen volt elköltözni Nyíradonyból. Ez csak egy eset vannak még. Később
hidegvérrel elhagyta a feleségét és két kiskorú gyermekét, teljesen sorsukra
hagyva őket. Sokan, akikkel a városban beszéltem – köztük számos nő –,
egyöntetűen úgy nyilatkoztak Papis Béláról, „rátelepszik a nőre és addig
zaklatja még nem éri el a szexuális célt, egy szánalmas, üres és jellemtelen
alak”.Ő egy morális nulla a szemükben, egy senki.
Pápis Béla cinizmusa
és torz erkölcsi világa egy konkrét üzenetváltásban mutatkozik meg a leginkább.
Képzeljék el: a nyíradonyi rendőrörs vezetője, a törvény helyi arca azt írta
Hornyák Kornéliának, r. őrmesternek a beosztottjának cseten: „Én szeretlek
téged, és ezt elmondtam a feleségemnek”, Sőt, azt a képtelen hazugságot is
beadta neki, hogy a felesége tud mindenről, sőt, „áldását adta” a viszonyukra.
Hazugságát további hazugságokkal tetézte, például, hogy válóperben van! Ez az
ember teljesen elveszítette a valóságérzetét. Egy parancsnok szerelmes
üzenetekkel zaklatja a beosztottját, miközben otthon hidegvérrel alázza meg a
saját feleségét, és ezzel még dicsekszik is. Pápis rendszeresen mosta át
Hornyák Kornélia agyát, arra ösztönözve és hergelve őt, hogy hagyja el a
családját. Azt hazudta, hogy csak a válás és a szakítás után lehet igazán
„szabad és boldog”.
Hogy szavait tettekre váltsa, bevetette a hivatali fegyvert:
ingyen városi lakást ígért és biztosított Kornéliának (de az én beavatkozás
után nem sikerült ingyenes).
Gondoljanak bele, mekkora cinizmus és hivatali visszaélés
kell ehhez! Ez az ember a álláspontját és a polgármesteri hivatallal való
kapcsolatait (azt gondolom, hogy a polgármester Pápis Béla gyerekkori barátja
lehet) arra használta, hogy elvegyen egy olyan nyíradonyi önkormányzati lakást,
amely rászoruló fiatal családoknak járt volna. Megfosztott tisztességes
embereket az otthontól, csak azért, hogy a saját szexuális fészkét
berendezhesse, és oda költöztethesse Kornéliát. Pápis Béla nemcsak a családi
szentséget tiporta sárba, hanem a közvagyont is meglopta, hogy kielégítse a vágyait.
Ez már régen nem magánélet – ez nettó korrupció és hatalmi téboly.
Pápis Béla r. százados a hatalmával visszaélve valóságos
telefonos terror alatt tartotta Kornéliát: volt, hogy havonta több mint száz
alkalommal hívta, szolgálat előtt és után is, nem hagyva neki menekvést. A
munkahelyén rendszeresen feladatokra hivatkozva tartotta vissza a munkaidő
lejárta után, lépésről lépésre szorítva őt a sarokba.
Nyíradony rendőrségi őrsnek az helységet szexuális
kapcsolatra használt, hogy két órára is visszatartotta Kornéliát munkaidő 19:00
után, ilyenkor az őrsön nem volt senki, aki zavarna őt.
Ez a módszeres pszichológiai nyomás, zsarolás és manipuláció
végül szörnyű tragédiához vezetett. Pápis Béla r. százados elcsábította Hornyák
Kornéliát, r. őrmestert a beosztottját, és elérte, hogy 27 év boldog házasság
után Kornélia elhagyja a férjét, hátrahagyva a gyermekeit és a közös otthont.
Pápis Béla gátlástalansága és a keresztény erkölcs teljes
csődje április 10-én érte el a mélypontját, amikor váratlanul Nyíradony
városába utaztam. Este háromnegyed tíz körül fedeztem fel, hogy a feleségem Pápis
Béla saját házában tartózkodik. A negyvenperces szembesítés alatt Pápis Béla
nem kevesebb, mint tíz alkalommal fenyegetett meg engem fizikai leszámolással.
Azt ordította, hogy megver, és olyan rendőrségi problémákat zúdít a fejemre,
amiket el sem tudok képzelni. Nyíltan kijelentette, hogy nem törvényes
rendőrként, hanem köztörvényes bűnözőként, egy igazi utcai fiú módra fog velem
leszámolni. Ez egy olyan ember, aki a törvényt képviseli a Nyíradony városban!
És a morális fertő itt még nem ért véget. Erre a felháborító
jelenetre kiszaladt a szemközti házból Pápis Béla idős anyja is, hogy a fia
védelmére siessen. Ez a tiszteletreméltó korú nő, ami, gátlástalanul segédkezett
a fia bűnéihez. Azt követelte tőlem, hogy ne higgyek a saját szememnek! Azt
hazudta, hogy a feleségem csak „vacsorázni” jött a fiához, és abban sincs semmi
rossz, hogy mindez a kiskorú, 4 és 8 éves gyermekek jelenlétében történik. Egy
pedagógus, egy idős anya védi a fia köztörvényes és amorális tetteit, teljesen
figyelmen kívül hagyva a valóságot. Nem látta, vagy nem akarta látni, hogy én
azért utaztam oda április 10-én, még a tragédia korai fázisában, hogy megmentésem
a feleségemet a teljes erkölcsi bukástól. Azért jöttem, hogy megvédjem a
gyermekeimet, megóvjam a családomat, és megállítsam ezt a szörnyűséget, mielőtt
a feleségem teljesen elveszíti az irányítást az élete felett. De a rendőri
terror és a családi cinkosság falai között ez akkor nem sikerülhetett.
A helyzet április 14-én még tovább eszkalálódott. Pápis Béla
nyíltan rám támadt: egy autó ajtajával szándékosan megütött, és könnyű testi
sértést okozott nekem. Emiatt az erőszakos cselekmény miatt hivatalosan
feljelentést tettem, büntetőeljárás indult, amelyben én vagyok a sértett fél.
Ez Pápis Béla r. százados valódi arca: egy köztörvényes bűnöző, aki ellen
rendőri minőségében büntetőeljárás folyik erőszakért.
Apaként és férjként egyetlen, húsbavágó kérdés maradt
bennem: mit várhatok még ettől a köztörvényes bűnözőtől? Mit várhatok egy olyan
embertől, aki nem bírja elviselni, hogy ellenállok a mocskos ügyeinek, az
illegális tevékenységének, az okirat-hamisításainak, a hivatali visszaéléseinek
és a feleségem elleni szexuális erőszaknak? Vajon az lesz a következő lépése,
hogy szolgálati fegyvert ragad és lelő, csak azért, hogy eltakarítson az
útjából? Egy olyan ember, akit nem a józan ész és a törvény, hanem kizárólag az
állatias ösztönei, a kontrollálhatatlan vágyai és a szexuális mohósága
irányítanak, bármilyen fatális és jóvátehetetlen bűncselekményre képes. Csak
azért, hogy ne akadályozzam őt a törvényszegéseiben. Vajon erre vár a rendőrség
vezetése? Meg akarják várni a tragédiát? Hány ilyen eset történik a világon,
amikor a későn érkező beavatkozás emberéletekbe kerül?
Egy mintaszerű, szeretetteljes család élete egy csapásra
megsemmisült, a tiszta asszony sorsa pedig romba dőlt. A mi gyermekeink világa
emiatt omlott össze végleg.
Kedves Olvasók, figyeljenek jól a rendőrségi vezetőség,
különösen a Hajdúhadház rendőrfőkapitányság vezetőjének, Kis Róbert r.
alezredesnek a viselkedésére! Ő pontosan és teljes mértékben tudott erről a
szörnyű helyzetről. Ismerte a tényeket, látta a bizonyítékokat, mégis mindössze
annyit vetett oda cinikusan: „Ártatlanság vélelme” Mit tud tenni Pápis Béla r.
százados szerelmes lett! Ez nem bűncselekmény! De ugyan ez van a megyei rendőrkapitányságon
is. Nem indítottak belső vizsgálatot, nem függesztették fel a ragadozót, nem
védték meg a beosztottjukat. Mi ez? Szexizmus? Ez a hallgatás nem más, mint
néma beleegyezés és cinkosság? Ezzel a vezetőség zöld utat adott a szexuális
tébolynak és a hivatali abúzusnak. Az ő tétlenségük közvetlen bűnpártolás,
amely egy elszabadult, fegyveres ragadozót védelmez, miközben az én és a családom
életét teszi ki a legnagyobb, halálos veszélynek.
Ki fogja visszaadni a gyermekeimnek a jövőjüket? Ki fogja
újjáépíteni azt a gyönyörű, békés világot, amelyet ez a rendőrtiszt a
gátlástalan viselkedésével romba döntött? Ez az asszony azért ment dolgozni,
hogy eltartsa a családját, és biztosítsa a holnapot. Ehelyett mit kapott?
Teljesen megsemmisítették a lelkét. A gyermekek fejében és szívében összeomlott
az anyakép; a világuk darabokra hullott, magányosan sírnak és zokognak otthon.
Miért tétlenkedik a vezetőség? Mikor lesz ennek vége? Hogyan ülhetnek a
parancsnokok nyugodtan a kényelmes bőrfotelükben, miközben tétlenül nézik,
ahogy a kollégáikat lelkileg, erkölcsileg és fizikailag is megerőszakolják a
szexuális zaklatások legkülönfélébb formáival? Mi nem stimmel ebben a
rendszerben?
A legfelháborítóbb az ügyben a totális intézményi falazás és
közöny. Hiába történtek ismét, kétségbeesett feljelentések és panaszok a
rendőrségen, az ügyészségen, a megyei rendőrfőkapitánynál és a közvetlen
feletteseknél – válasz sehonnan sem érkezett. A mély hallgatás azt sugallja,
mintha ez a fajta abúzus teljesen normális és elfogadott lenne a testületen
belül. Vajon mivé korcsosult a rendőrség? Egy olyan amorális konglomerátummá,
amely ahelyett, hogy védené az állampolgárokat, elrejti és oltalmazza a
soraiban megbúvó bűnözőket.
Manapság sokat hallani a rendőrséget sújtó súlyos
létszámhiányról és káder krízisről. De hogyan is várhatnánk el bármi mást, mert
a lakosság nap mint nap ilyen megrázó botrányokkal szembesül? Ami a zárt falak
mögött történik, az a rendőrség morális csődje. A vezetőség a „mundér
becsületét” védi, eltitkolja a visszaéléseket, és nem bünteti meg a bűnösöket.
Ennek következtében az elkövetők úgy élnek, mint hal a vízben: érinthetetlennek
és büszkének érzik magukat, miközben a törvény nevében tipornak sárba emberi
sorsokat. Biztosak lehetünk benne, hogy Pápis Béla r.százados esete nem
egyedülálló; szinte minden megyében és városban rejtőznek hasonló ragadozók.
Azok a nők, akik reménnyel a szívükben öltik fel a kék egyenruhát, végül
szexuálisan frusztrált, hatalmukkal visszaélő zaklatók őrjítő nyomása alá
kerülnek.
Hogyan mehet ez tovább? Hogyan maradhat a helyén egy olyan
ember, mint Pápis Béla, aki az államtól kapott hatalmat, a szolgálati gépjárműveket,
a szolgálati telefonokat, a szolgálati lakásokat és a városházi kapcsolatait
mindössze egyetlen aljas célra használja: a rombolásra és a saját állatias
vágyai kielégítésére? Számára a jog nem szabály, hanem egy eszköz, amit naponta
sárba tipor. Ha valaki a magánéletében és a munkahelyén is ilyen szinten áthág
minden emberi és jogi normát, az nem a rendet képviseli, hanem maga a két lábon
járó törvénytelenség. Az ilyen emberek nem képviselhetik a törvényt. Az állam
azért adott nekik hatalmat, pénzt és minden feltételt, hogy minket
védelmezzenek – ők viszont a családjainkat pusztítják el. Mindent eltipornak
maguk körül.
Szeretet és kedves Nők, hozzátok fordulok! Kérlek
benneteket, ne hallgassatok! Ne nyeljétek le a megaláztatást, beszéljetek és tegyetek
feljelentést! Együtt képesek leszünk egy olyan erős mozgalmat, egy olyan
hatalmas összefogást és erőt létrehozni, amely kényszeríteni fogja a
rendőrséget, hogy szembenézzen a saját soraiban lévő rothadással. Ha most nem
cselekszünk, ez a rendőrség nem a biztonságunk záloggá lesz, hanem szexuális
ragadozók és perverzek gátlástalan bandájává korcsosul!